1%

Az alább olvasható gyülekezettörténei írás részlet Payr Sándor A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története című, 1924-ben Sopronban kiadott könyvéből.

A kemenesalji gyülekezetek közt ennek, mint az Ostffyak ősi fészkének van legnagyobb históriai multja. A család kún-besenyő eredetű. Pór Antalnak (Turul 1890) a szláv származásról és az Osl név eredetéről szóló mesterkélt fejtegetését legkiválóbb nyelvészeink és genealógusaink ma már megmosolyogják. Sokkal érthetőbb Nagy Gézának a Turul 1892. évfolyamában (Az Oslu nemzetség eredete 75. l.) közölt értekezése, melyben határozottan a kún-besenyő származás mellett foglal állást. Ez bizonyítja az is, hogy középkori oklevelekben több Osl neve mellett ott a jelző: "dictus Kun", aki kunnak mondatik. (Nagy Imre, Sopron m. oklt. I. 389. l.)

Nagy Géza a család első ősét Gyula kun fejedelemnek a cserhalmi ütközetből ismeretes Oslu nevű vezérében ismeri fel, kiről régi középkori forrásaink közül a Képes Krónika és a Budai Krónika is megemlékeznek. Ez utóbbiban olvassuk: "Princeps milicie paganorum nomine Oslu, qui fuit serviens Gyule, ducis Kunorum". (Cron. Budense, 128 l.)

Gombocz Zoltán dr. kiváló nyelvészünk is, miként Jakubovich, Pais, Nagy Géza és más historikusok, elfogadja, hogy a család őse nemcsak név hanem személy szerint is azonos a cserhalmi kun vezérrel. Gombocz a név eredetét a kún vezér török nevében (Aslu vagy Asly) találja meg, melynek jelentése "gabona". Olyanféle török személynév ez tehát, mint "Árpa", melyből a magyar Árpád származott. A török (kún) Aslu s a régi magyar Oslu között olyan viszony van, mint a török Alup s az Anonymusnál található Olup (ma Alap) között. (Lásd: Gombocz, Árpádkori török személyneveink. Magyar Nyelv X-XI. évf.)

A család eredetét tehát így egészen Salamon királyig, a megtért magyaroknak a pogány kunokkal való harcáig, vagyis 1070-ig lehet felvinni. Ezt a pogány kún harcost, az Ostffyak ősét, Vörösmarty Mihály is megénekelte "Cserhalom" című hőskölteményében:

Cserhalom, a te tetőd diadalnak büszke tetője,
Merre Ozul, haragos kúnok fejedelme hadaddal?

S később ismét róla szól a költő:

Már hegyen ül terhes felhőként népe Ozulnak.
Sátor alatt pihen ő hímes szőnyegre terülve,
Lábainál buzogánya hever, hadi kürtje fejénél.

Első történeti szereplésében ősi pogány hitéért harcol Oslu, a család őse. Utódai pedig, az Oslok (Osliak, Ostfiak) megtérésük után a középkori keresztyénségnek lesznek hitbuzgó, áldozatkész hívei. Jellemzően mondja erről a családi verses krónika:

Cserhalmon tüne mint első ős Oslu vezér fel,
Harcolván dacosan kún Hadur isteneért.
Egyezer és hetvent írt akkor a krisztusi vallás.
Százévvel ezután szent hitű már az utód:
Szentegyházat emel Csornán s melléje monostort,
"Oslonis convent" hirdeti büszke nevét.

A reformáció korában pedig az evangeliomi hitben ismervén fel az igaz keresztyénséget, ág. hitv. evang. egyházunknak lett az ősi Ostffy család rendíthetetlen oszlopa. A lelkes utód kész volt érte asszonyfai ősi várát porrá lövetni, minden vagyonával életét is kockára vetni, Pozsonyban fogságot, börtönt szenvedni és a Carolina Resolutio után az új, nehéz hivatalt, a dunántúli felügyelőséget sok mellőzés és üldöztetés árán elvállalni és példás áldozatkészséggel viselni. Míg sok ujabb keletű mágnás család, ezek a "tegnap gyúrt urak" (miként az evang. Thurzó Imre gróf mondá Esterházyról), hitehagyással vetették meg emelkedésüknek és mai fényüknek alapját: addig az Ostffyak régi országos szereplésüket és főrangú állásukat a mohácsi vész után éppen evangelikus hitük miatt vesztették el. És ezt az evang. hithűségűket - ami ritka, talán egyetlen példa hazánkban - oly tisztán és szigorúan őrizték meg, hogy az Ostffyak egészen a mai legutóbbi nemzedékig még csak vegyes házasság kötésére sem voltak hajlandók. Családjukban nem volt eddig vegyes házasság. Lehetetlen a család tradiciójában ezt az erős evangeliomi protestáns, vallásos és egyházias jellemvonást észre nem venni és történetirói értékeléssel fel nem jegyezni.

A családnak oklevélszerűen kimutatható őse, akitől a szakadatlan leszármazás kiindul, az 1150 körül élt Oslu comes. Az első értesítést róla (az országos levéltárban) egy szelet iróhártya adja a XII. század második feléből. Erre Oslu comes emlékezet okáért jegyezte fel birtokait. A két Farádon, úgymond, van három ekényi földje, Külső-Zaáron (Szárföldön) 20 hijján 800 holdja, meg három ekéje; néhány cselédje és szolgája 80 telken, melyek mind egyike 20 holdas. (Árpádkori új Okmtár. VI. 222. Kubinyi, Oklt. I. 9. Pór A. Az Osl nemzetség tört. 4. l.)

Asszonyfán a családi levéltárnak legrégibb adata egy 1214. kelt oklevélnek 1236. évi másolata, mely szerint Osl fia, Miklós, megvette Kereki Pousa ispántól 31 márkáért a Rábaközben a Tóttelek nevű földet, mely határos Oslival és Zaharral (Szárfölddel). Legrégibb eredeti oklevele pedig II. Endre királynak 1222. kelt adománylevele, mellyel Maglóczát Oslu comes fiainak Belydnek és Oslunak adja. Osli sopronmegyei falut a XIII. században már az Osl család alapította s a falu a nevét is ettől vette.

I Osl comes alapította a XII. század második felében Szent Mihály főangyal tiszteletére s magának temetkező helyül premontrei szerzetesekkel a csornai templomot és kolostort. A konvent régi pecsétjén, melyet 1393. Zsigmond király adott, midőn a legrégibb, hasonló feliratú pecsét elveszett, ma is ez olvasható Conventus de Chorna Oslonis. Osl Móric is 1281. a mórichidai várat, malmot és földeket csornai Szent Mihály monostorának hagyta. Eleinte Csorna volt a család temetkezési helye, Oslfi Miklós is 1332. kelt végrendeletében azt kivánja, hogy testét Csornán temessék el s pénzt hagyományoz, hogy Páliban és Vasvár faluban misét szolgáltassanak, különösen azért, hogy életében egy barátot megvert. A buzgó Osl női ágból való Osli Margit, Őrsi Miske ispán felesége (I. Osl leánya vagy unokája), ki a felsőörsi prépostság templomában Szent Mihálynak a maga költségén oltárt állíttatván, ezt Bertalan veszprémi püspökkel (1226-1244) szenteltette föl s ez alkalommal "Buhna" nevű rabszolgálót az őrsi egyháznak adományozta.

I Osl comes a Fertő vidékén telepedett le s első birtokai a Rábaközben Osli, Beled (Belud), Csorna (Súr, Surna), Farád (Frád) sat. voltak. II. Osl, az elsőnek fia már szörényi bán volt, ki 1230. a csornai monostornak még bővebb adományokat juttatott. Ennek fivérei, Herbord és Benedek IV. Béla királynak saját szavai szerint vele együtt "a királyi udvarban (II. Endre udvarában) nevelkedtek".[506] Ezek közül Benedek váradi s majd győri püspök volt († 1245). Herbord pedig dicsőséggel harcolt Oroszországban, a tatárjáráskor IV. Bélát nagy hűséggel a tengerpartig Dalmáciába kísérte és vitézűl harcolt Babenberg Frigyes osztrák herceg ellen is, kitől Kőszeg várát visszafoglalta.

III Osl (1230-62) a csornai egyháznak egy viczai malmot adományozott. Felesége Nagymartoni Bertalan leánya volt. Ez az első Osl, akinek birtokában találjuk már Asszonyfát. IV. Osl fiai közül a két macsói bán: Miklós 1335. és utána Domokos 1340. válik ki, mindketten a rácok rémei. Nagy Lajos 1345. a sopronmegyei Sárkányt és a vasmegyei Hőgyészt adta az utóbbinak. Domokos bán fia 1392. már Johannes Osl de Azzunfalva néven említtetik. Ekkor tehát már Asszonyfáról nevezik magukat. Asszonyfa III. András óta (1290-1301) lesz törzsfészke a családnak s a XVI. század óta kezdik a helyet Ostffyasszonyfának nevezni, amelynek régi vára is volt. (Ostffy-levéltár.)

Először az asszonyfai és csöngei határok közt a Rába és Lanka patak kiöntéseitől származó mocsarak közepén épült a Kigyókő nevű vár. Ez állott már Ostffy Ferenc sopron- és vasmegyei főispán idejében, aki Domokos macsói bán unokája volt s 1425 körül halt meg. De Garai Miklós nádor hadai ezt az első várat Ostffy Ferencnek Zsigmond ellen való fellázadása és Nápolyi Lászlóhoz való pártolása miatt lerombolták. Ennek a felkelésnek az élén maga a primás, Kanizsay János állott. (Ostffy-levéltár.)

Ezen I. Ferenc fia volt Ostffy Miklós hazafias és tudós humanista főpap, akihez Georgius Augustinus Zagabriensis humanista 1465 körül magasztaló és köszönő levelet irt. Ekkor esztergomi nagyprépost és még 1489-93. is Nicolaus Hosthfy mint praepositus ecclesiae s. Crucis de Lelesz említtetik. V. László király ennek kedvéért engedte meg, hogy az Ostffyak a lerombolt kigyókői vár helyett Asszonyfán és pedig most már fenn a dombon ("fönt a Cseren") új várat építhettek.[507] 1484-ben ellenmondott Bálint nagyváradi püspöknek, ki a premontreiek helyébe a cistercitákat akarta behozni.

Miklós fivére, II. Ferenc (1434-67) a Zsigmond utáni zavarokban más magyar főurakkal, kik a nyugattal való kapcsolatot keresték, az osztrák párthoz csatlakozott. Sőt 1459-ben 25 más magyar főúrral (Kanizsay László, Garai László, Ujlaki Miklós, Frangepán István és Márton, Paumkirchner András pozsonyi gróf, Gravenecker Ulrik stb.) részt vett a fiatal Mátyás király ellen való lázadásban is. Ismeretes, hogy Mátyás ellen később a főpapság is, élén Vitéz János primással, pártot ütött. (Vasm. mon. 188. l. Pór A. i. h.)

III Ferenc, az előbbinek fia 1485. Beatrix királyné apródja volt. II. Ulászló 1504-ben Osliban és Damonyán birtokot adományozott neki, 1506-ban pedig Sopron megye főispánjának nevezte ki. 1519-ben II. Lajos híve és hadi pénztáros (dicator pecuniarum exercitualium) Vasmegyében. Még Mária királynénak is udvari vitéze volt. Neje alsólendvai Bánffy Petronella, aki Glogaui Margit német hercegnő leánya volt.

A középkori Ostffyak történetéből még meg kell említenünk, hogy az Osl nemzetségből vált ki a Kanizsaiak és Viczaiak ága is. Amabból született Magyarország egyik legkiválóbb főpapja, Kanizsay János esztergomi érsek, ki 1395. kapta Rómától a prímási és született pápai követ címét, mint ilyen ő volt az első magyar prímás († 1418.) A prímás maga még nem a Kanizsai, hanem az eredeti Osl nevet használta (Johannes, filius Johannis de genere Osl). A prímások történetirója is megemlíti róla, hogy Osliban a Rábaközben, nemzetsége bölcsőjében máig is nagy nevét és bőkezüségét hirdeti az ottani egyház". (Borovszky, Esztergom m. mon. 317. l.) Kanizsay Miklós tárnokmesternek (1388) budai háza mai napig is áll a Mátyás-templom átellenében és emléktáblával van megjelölve. Kanizsai Dorottya, mint Perényi Imre nádor özvegye gyászba öltözve szedette össze és temettette el a mohácsi harcmezőn a szerteszét heverő holttesteket. Kanizsay Orsolya pedig már az evang. Nádasdy Tamás nádornak volt nemeslelkű és hitbuzgó hitvese.

A Viczay család is I. Oslnak Belud fiától származik. Az unoka, Thomas de Vicza vette fel ezt a nevet. Viczán, Beled filiájában és Lozson voltak birtokaik. A reformáció korában ez a család is evangelikus. A fentebb (Csesznek és Pápa történetében) említett Wathay Ferenc hős katona és költő 1599. Lozsról vette feleségül néhai vitézlő Viczay István özvegyét, Ládonyi Annát, kinek Lozson, Ládonyban, Mihályiban és Vágón voltak birtokai. Az 1631. évi egyházlátogatáskor a lozsiak néhai Viczay György földesurat említik, ki Fábián pappal úgy alkudott meg, hogy tiz akó bor járjon a predikátorsághoz. Viczay Ádám is (dom. magnificus), akinek birtoka volt Ebergőc is, 1643-ban még evang. volt. Fiát Semptei Benedek, a későbbi légrádi lelkész nevelte. De ifj. Nádasdy Ferenccel egy időben ez is elhagyta hitét s mint fentebb láttuk, kegyetlenül üldözte az evangelikusokat. A grófi rangot a hitehagyás jutalmáúl, bizonyára már ő kapta meg. Az árpádkori főranguságot így cserélte fel újkeletű grófsággal. De a Viczay-ágnak utolsó sarja is, Viczay Héder gróf, volt győri főispán, a törzsrokoni kapcsolatot az evang. hitben megmaradt Ostffyakkal (Pál kuriai biró és István orsz. képviselővel) igen élénk figyelemben tartotta.

Amily buzgó patrónusokat és jeles főpapokat találunk az Ostffyak közt a középkorban, éppen oly lelkes áldozatkész hívei lesznek ők a reformációnak is. A családi levéltár adataiból azt lehet következtetni, hogy III. Ostffy Ferenc Mária királyné környezetében már Lutherhez pártolt. És bizonyos, hogy Nádasdy Tamás nádor evang. udvarkörében már két Ostffyt találunk, akik urokkal együtt elfogadták a reformációt. Ezeknek testvéreit, illetve fiait is már evangelikusoknak vehetjük.

Így evangelikusok voltak már a most említett III. Ferenc fivérei: László és Bálint, valamint Lászlónak a fia is, Ostffy Jakab. Az utóbbi Jakabbal együtt említik okleveleink 1558-ban ennek testvérét vagy unokatestvérét, Ostffy Tamást. És Nádasdy korábban élt Ostffy Domokos is (III. Ferenc fia), akinek 1558. már csak az özvegye, Zántói Bothka Veronika élt s gazdatisztjei által mondott ellene, hogy Nádasdyt Sótony és Nyögér birtokába beiktassák.

A reformáció korában élt Ostffy László Nádasdy Tamás és Batthyány Ferenc mellett kiváló politikai szerepet játszott. Egész fiatal korában ő is ott volt az elégedetlen vasmegyei urak között, kik Mátyás halála után 1490. a magyar trónra pályázó Miksa császár mellé állottak. (Vasm. mon. 191.) A XVI. század főurainak lobbanékony, erőszakos természetére mutat, hogy testvérét, Bálintot ismeretlen okból véresre verte. II. Lajos 1524. jún. 22. kelt rendeletével ezért minden birtokát el akarta tőle venni és Felsőlendvai Széchy Tamásnak adományozni. Ez azonban nem történt meg, legalább sem az Ostffyak, sem a Széchyek birtokviszonyaiban semmi nyoma. E rendelet szerint Ostffy László birtokai voltak ekkor Vasmegyében (Asszonyfán kívül) Mihályfa, Csehi, Mindszent, Csönge, Pápócz, Und, Högyész; Sopron megyében Keresztúr, Vásárosfalu, Sárkány, Farád, Beled, Sarlód; Győr megyében Téth, Mérges, Réti; Veszprém megyében Iszkáz. (Vasm. m. 191. Sopr. mon. II. 622.)

A papsággal ez az Ostffy alig lehetett jó viszonyban. 1529-ben, midőn a török császár Bécset ostromolta, négy és fél mázsa ércet vett át a vasvári káptalantól, hogy belőle harangot öntet. Ezt azonban többszöri sürgetésre sem tette meg. Halála után 1543-ban még az örököseit is perelték e miatt. A harangércből valószinüleg ágyut öntetett az asszonyfai vár védelmére. Az 1532. évi pozsonyi gyülésen Vasmegyét Sibrik Gergellyel ő képviselte. 1538-ban Nádasdy Tamással a pozsonyi országgyülésre ment és innen Ferdinánd királyhoz követül (Batthyányi Ferenc horvát bán társaságában) őt küldték ki. Nádasdy Tamással sűrű levelezésben állott. 1539. nov. 16. Sitkéról irja neki, hogy Török Bálint és Fráter György Gesztesen találkoztak s ipjáról is megemlíti, hogy testi és lelki erőinek teljes kimerülése miatt nem jöhetett vele. Tíz nappal később pedig Nyőgérről tudósítja Nádasdyt az egervári bucsuról, ahol majd mindenki részeg volt s ő maga is kénytelen volt velük komédiázni. Még ezen 1539. évben Ferdinánd is követségbe küldte őt Esztergomba János király embereihez. Asszonyfai Ostffy László ezután nem sokára meghalt, mert 1543. már az örököseit perlik a harangérc miatt.

Lászlónak testvéréről, Ostffy Bálintról csak a fentebbi kir. rendeletből van tudomásunk. De többet tudunk László fiáról, Ostffy Jakabról, akit fiatal korában szintén Nádasdy Tamás közelében találunk. A nádor feleségének, Kanizsay Orsolyának ezt a rokonát a donációknál sok kedvezményben részesítette. Ostffy Jakab a fivéreivel 1538. és 1571. az asszonyfai vár (arx, castellum, fortalitium lapideum) fenntartása és őrsége ügyében egyezkedett. Nádasdy nádornak 1557-ben az udvari orvosa, Körösi Gáspár Ostffy Jakab által küldött Bécsbe levelet. 1565-ben 100 forintot adott Szentábrahámi Jakab deáknak, ki subsidiumot szedett Zrinyi Miklós számára. Ostffy hitére mondja, hogy ezt is a magáéból adta. Csányi Akácius végrendeletének 1572. ő volt az egyik végrehajtója (a másik Szentgyörgyi Gábor, Nádasdy titkára) és a Csányi fiuk gyámja. Ostffy Jakab 1563-76. Sopron megye alispánja volt s mint ilyent Gamauf az evangelikusok közé számlálja. A felesége Essegváry Adviga volt. Egyik nővérét, Erzsébetet, Hosszutóthy Farkas, Sárát pedig a mérgesi Poky Miklós vette feleségül. Az asszonyfai kastélyban betegen 1583. Szombathelyi Márton protonotarius előtt tett végrendeletet. A sarródi filia hívei még 1631-ben is emlékeznek Ostffy Jakabról. Ő használta ugyanis "vármegyebeli viceispán" korában a sarródi templomföldeket s holdja után 10-10 krajcárt fizetett. Utána Megyeri Imre alispán és széplaki birtokos vette át a földeket.

Volt Jakabnak egy Tamás nevű fivére is, a veszprémi alispán, ki már 1561-ben jótállott rokonáért, a Sárvárott bebörtönzött Hosszutóthi Ambrusért, hogy Nádasdy Tamás nádor kivánságára bármikor előállítja. 1571-ben egyezkedett ez Jakabbal az asszonyfai castellum kijavítása és őrizete ügyében. Ebben a kastélyban 1563. Jánossy Imre volt a provisor s az özvegye Biry Dorottya. Tamásnak Farádon is volt birtoka. 1574-ben itt egy elhagyott jobbágy sessiót nemesi kuriának s még más 4 sessiót minden tartozékával együtt szabad tetszésből egy török lóért adott és inskribált örök időkre mérgesi Poki Lázárnak. Ostffy Jakab és Mihály, ez ellen azonban tiltakoztak. Szintén Tamás mint veszprémi alispán indított pert 1574. a Mórocz, aliter Eörsi de Kővágó-Eőrs családnak egyik tagja ellen. (Ostffy-levt.)

Ostffy Domokosról, III. Ferenc fiáról, akinek 1558. már csak az özvegyét, Zántói Bothka Veronikát említik okleveleink, közelebbi adataink nincsenek. A családdal együtt bizonyára már ő is lutheránus volt. Nővérét, Annát Zichy György vasm. alispán vette feleségül. Domokosnak fia volt Ostffy Mihály veszprémi főispán, kinek neve az 1588. és 1604. években fordul elő. Kétszer is nősült, Rávonyi Orsolya volt az első és Rajky Anna (György leánya, László nővére) a második felesége. Ez utóbbi 1595. már mint özvegy említtetik. Ostffy Mihály idejében 1582. az Ostffyak Högyészen és Mindszenten 40 porta után fizettek adót. (Vasm. mon. 554.)

Ennek az Ostffy Mihálynak, Domonkos fiának volt pere 1571-ben Bethlenfalvi Thurzó Erzsébettel, ki előbb Pernstein Jaroszláv, azután Ungnad Ádám, végül pedig Salm Gyula felesége volt. Pere volt 1588. Nádasdy Kristóf özvegyével, Choron Margittal is s hogy a viszálynak véget vessen, határt vonatott Högyész és Szergény között, ahol szintén volt birtoka. Nádasdy Ferenc, a törökverő hős és a csepregi kollokvium elnöke 1590. Ostffy Mihályt Sárvárra hívta magához, hogy vele a Szergény és Mihályfa közt felmerült differenciáról beszéljen. Ezek az esetek is mutatják a családnak a magasabb körökkel való összeköttetését. Még 1602-ben is Ostffy Mihály, Sibrik Osvald, Sennyey Gáspár, Deomölky Pál és más asszonyfai és csöngei földesurak bizonyítják, hogy e két község emberemlékezet óta készpénzben fizette a győri püspöknek a dézsmát. (Ostffy-levt.)

Ostffy Mihálynak, aki e néven első volt a protestáns Ostffyak között, két fia maradt, ú. m. János és Tamás. Ostffy János 1614. felszólította a győri püspököt, hogy a csöngei dézsmát vegye fel. (Csal. levt.) Ő, úgylátszik, a családnak sopronmegyei birtokait örökölte s többek közt Sarródon voltak birtokai. Buzgó védője lehetett egyháza jogainak. 1628-ban Széplakon Megyeri Zsigmondtól ő követelte vissza a sarródi templomföldeket és Élő Ferenc sarródi biró házában azt monda, hogy a falu képében ő perel még ezekért a földekért. A felesége 1633. Jobbágyi Mária volt. (Adattár VI. 22. 23.)

Mihálynak másik fiát, Ostffy Tamást Asszonyfán találjuk, aki 1620-ban Nádasdy Orsolyát (ifjabb Tamás, László vagy Imre leányát) vette feleségül. Második felesége pedig Sibrik Regina volt (Kristóf huga), aki 1633. dec. 1. Nagy Pál szanyi plebánus, Kőrösi Imre szili predikátor és Koczor Gergely jelenlétében tett végrendeletet. Az atyja által Nádasdy Pál gróftól vett jószágot és a peresznyei hegyen két szőlőt férjére hagyta. Tamásnak így Vas-, Sopron-, Győr-, Veszprém- és Zalamegyében nagy birtokai voltak. Bethlen Gábor dunántúli harcaiban bizonyára neki is része volt, bár Eszterházy Miklós 1619. évi feljegyzésében a Bethlent behívó nemesek közt Nádasdy Lászlót igen, de Ostffy Tamást nem említi. Batthyány Ádám gróf 1635. újszülött fiának keresztelőjére hívja mint "primarium familiarem suum." A családi levéltárból tudjuk, hogy Draskovich György győri püspöktől 1639. az asszonyfai dézsmát bérbe vette. Az 1660. évi egyházlátogatáson még jelen volt. Farádon is volt birtoka. Itt egy puszta telket 1662. zálogba adott Kelemen Tamásnak. Egyházi buzgalmának emléke, hogy az asszonyfai templom számára harangot öntetett. Ostffy Mihály első kerületi felügyelőnk mondja később Vági Mihály kenyeri plebánusnak az asszonyfai harangról: "A jób apám, Ostffy Tamás öntette, mivelhogy az neve is rajta volt." Ez a harang a legújabb időkig megvolt Asszonyfán, ez is a világháborúnak esett áldozatúl. A felirat szerint Ostffy Tamás 1633. öntette. Ostffy Mihály felügyelő és az örökösök pedig 1753. újjáöntették és pedig Sopronban. Felirata négy sorban a jegyzőkönyv szerint ez volt: W. 1. C. 43 3/4 Pf. † Verbum Domini manet in aeternum. Fus. 1633. † Mich. Ostffy 1753. Refus. per Haered. † J. PM. in OEDP. A harangot eredetileg is már Sopronban önthették. Ostffy Miklós 1688. is Pichler János soproni asztalossal dolgoztatott.

Tamásnak is Nádasdy Orsolyától két derék fia volt: László és Miklós, akik, úgylátszik, közösen bírták Asszonyfát. Ostffy László Asszonyfáról 1666. ápr. 3. nagy tisztelettel és szeretettel írt Fisztrovics György dunántúli püspöknek, mint lelki atyjának. S 1671. június 29. is Szenczi Fekete István püspöktől ő kért másik lelkészt Asszonyfára, mivel az eddigi Büki György alaptalan neheztelés miatt Szentmártonba távozott. Levelében Feketét "kedvesivel együtt" üdvözli. Meghalt 1676. márc. 27. A felesége Oroszi Erzsébet, Ádám leánya volt. A másik testvér, Ostffy Miklós jelen volt 1669. jún. 27. a büki püspökválasztó zsinaton. S a két testvér 1669. aug. 29. Asszonyfán az akkor díszesen renovált régi vártemplomban (templum hujus loci situm e regione Arcis) fogadta egyházlátogató körútján Szenczi Fekete Istvánt, az új püspököt. Hogy Ostffy Miklós később mily nagy áldozatot hozott egyházáért s a méltatlan Feketéért, az eléggé ismeretes. Az inséges 1680. évben Mesterházy Istvánnal volt együtt és leányát, Katát később Mesterházy Pálnak adta feleségűl.

Az Ostffyak a reformáció korában több buzgó evang. családdal voltak rokonságban, akik közül többen Asszonyfán is birtokosok voltak. Ilyenek a Dömölky, Rajky, Mankóbüki Horváth, Tevely, Ajkay, Mesterházy,[XII] Francsics, Wittnyédy, Zmeskál, Vidos, Véssey, s később a Csáfordi Tóth, Karcsay, Perlaky, Ferenczy, Guoth sat. családok. Ezek közül mint kevésbé ismertet, a Francsics családot kell megemlítenem. Ostffy Zsuzsanna 1646-53. Francsics Péter, Ostffy Éva pedig 1672. Francsics Zsigmond felesége volt. Felsőőr és vidéke volt a Francsicsok ősi fészke. Péter 1591. Tarcsán egy jobbágytelket vett és 1596. németújvári prefektus volt (első neje Lehmann Kordula). Fiai is, Ferenc István, János és Gáspár a Batthyányak szolgálatában állottak. A fentebbi Francsics Péter, mint Nádasdy hitehagyása után a dunántúliak egyik kiváló patrónusa jelent meg 1646. a büki püspökválasztó zsinaton. Szilsárkányban 1654. az egyházlátogatáskor nemcsak az Ostffy familia udvarházát, hanem Francsicsné asszonyom (Ostffy Zsuzsanna) puszta házhelyét is emlegetik. 1651. már özvegy volt. Francsics János Pusztaszentmihályról irt több levelet 1669-73. Sz. Fekete István püspökhöz lelkészük, Stork János ügyében. Francsics Ádám, Batthyány Kristóf gróf generálisnak volt főkapitánya, és Wittnyédy Istvánnak is jó barátja. Ez utóbbi 1663. Francsicstól kért szállást gyermekei számára Borostyánkőn, mert ő a táborba készült Zrinyi Miklós mellé. Szenczi Fekete megválasztásakor 1669. a büki gyülésen jelenvolt Francsics János pusztaszentmihályi földesúr és Francsics Ádám (D. Comitis Christophori de Battyán Aulae Dux). Ez utóbbi 1670. a dozmati lelkésznek hirtelen való lemondásáról értesíté a püspököt. Mikor az asszonyfai vár feldulatása után Ostffy Miklós Kollonics parancsára 1680. Pozsonyba ment, a sógora Francsics Zsigmond s ennek bátyja Ádám szintén ott jártak s visszafelé Kőszegen szállván meg, Hérics Tamás megkérdezte őket, hogy mi jó hirrel jöttek? Zsigmond erre csak azt felelte: "Saeculorum nihil!" Ádám Sopronban az országgyülésen is jelenvolt s 1681. jún. 26. itt halt meg hirtelen. Másnap maga Batthyány és udvara, a követek és nagy népsokaság kisérte ki a Pócsi-kapun. Itt Barth Konrád soproni lelkész mondott felette igen szép beszédet: "Nem tudjátok-e, hogy fejedelem esett ma el az Izrael népe közül?" (II. Sám. 3, 38.) Azután kocsira tették a koporsót, a második kocsin a testvérek és rokonok, a harmadik kocsin pedig a gyászoló özvegy ült. Serpilius János soproni városbiró is naplójában nagy dicsérettel szól Francsicsról.

Az Ostffyak mellett több más főrangú és köznemes patrónusa is volt Asszonyfán az egyháznak. Így lakott itt 1618-ban Tevely Péter nemes, Ostffy Katának, Mihály lányának a férje, akihez a pápai református zsinat Tolnai Istvánt küldötte Sztárai Krapinai Mihály téthi lelkész ügyében. (Adattár VIII. 8.) És az 1646. évi büki zsinaton is volt jelen egy Teveli István nevű patrónusunk. (Eht. Eml. 131.) Ezeknek, valamint a lelki tanítóknak neveit azonban már nehezebb kikutatni. Pálfy József a dunántúli evang. egyházkerület rövid történeti rajzában (az 1853. évi névtár elején) azt mondja, hogy az Ostffy család már 1522-ben az evangéliumi tudományt vallotta. A különben jeles férfiu ezt az állítását alig tudta volna bebizonyítani. Asszonyfának és Csöngének legrégibb egyházi emléke egy aranyozott díszes kehely, talapzatán a négy evangelista képeivel (szárnyas ember s ugyanilyen oroszlán, bika és sas), közepén Mária Jézussal s ezzel a cseh felirattal: "Jan Sin, Waclawa, Mlinarze Zssiroki, Ulice". Évszám nincs rajta, valószinüleg még a huszita háboruk idejéből való. Ostffy László, Ferenc fia, udvari vitéz (1420-50) korában Tábor városánál a husziták ellenes harcolt Ezen alapul az a feltevés, hogy a kelyhet még Ostffy László hozta magával a huszitáktól. (Pór A. i. m. Nagy Imre II. 246.)

Sally György, a szomszédos Kenyeri plebánusa a XVIII. században jegyezte fel anyakönyvükbe, hogy Csatári, az asszonyfai plebánus néhány hívével együtt, kik a protestánsokhoz áttérni nem akartak, 1548-ban az eretnekek által megöletett. S Hutter Zsigmond csöngei lelkész közlése szerint a szájhagyomány is megerősíti Csatári plebánus agyonveretését. De bizonyára más oka lehetett ennek, mert a reformáció nem szorult ily erőszakos eszközökre és nem is használt ilyeneket. R. kath. forrás tehát 1548-re teszi Asszonyfán a reformáció kezdetét. Mi ezt egy-két évtizeddel előbbre tesszük. Asszonyfán is Sárvárral egy időben 1535-ben jelenhettek meg az evangeliom hirnökei.

A levéltári adatok a XVI. században majdnem kivétel nélkül csak donációkra és vagyoni ügyekre vonatkoznak. A közönséges leveleket és hiradásokat, melyekben egyházi személyek dolgaival is találkozhatnánk, nem őrizték meg. Asszonyfa lelkészei közül az első ismert nevű Somogyi János, ki 1596-ban irta alá a Concordia könyvét. Mellette egy másik asszonyfai lelkésznek, Körmendi Jánosnak nevét is olvashatjuk ugyanott. De mivel ez utóbbi az Acsád melletti Nagyasszonyfán lelkészkedett, tehát az elsőt kell ostffyasszonyfainak tekintenünk. Jelen volt Somogyi 1625. a csepregi püspökválasztó zsinaton is, de ekkor már nem volt asszonyfai lelkész. Hogy egy személy volt-e ez azzal a Somogyi Jánossal, aki bizonyos gyanusítások miatt 1630-ban Kis Bertalan püspök és Lethenyei István esperes előtt ujra aláirta hitvallásainkat, azt nem tudjuk, de alig is hihetjük. Az 1630. és 1631. évi zsinatokon nem volt jelen. (Eht. Eml. 55. 71. Vilfinger i. m. 17.) Másik ismert nevű lelkészük 1621. óta, ki már határozottan ostffyasszonyfalvainak irja magát, Geregyei Gergely. Ez 1621-ben avattatott fel Zvonarics Mihály püspök által s 1628-ban már Sennyén, 1630-ban pedig Köcskön lelkészkedett. Kamondi Gáspár, aki Kisasszonyfalván született, 1628-ban nem itt, hanem Nagyasszonyfalván volt lelkész. (Eht. Eml. 67. 129.)

1633-ban az idegen származású (talán felvidéki) Zdáni Mihály volt az asszonyfai lelkész. Mint volt sárvári rektort avatta fel Kis Bertalan püspök 1626. Mesteribe. 1628. a csepregi zsinaton is mint Mesteri lelkésze vett részt. Szimbolikus könyveinknek mint "Michaël Michaëlides Zdanensis" irta alá nevét, de jegyzőkönyveink csak Zdanensis néven emlegetik. 1630-ban már Rábaszentmihályon lelkészkedett. Innen került Asszonyfára. Ezt és Bejczy György saári lelkészt a püspök bizonyos gunyolódó írások miatt (propter scopticos quosdam stilos) 1633. május 31-én a csepregi zsinaton bevádolta. S a kerület úgy határozott, hogy a lelkész, ha sértve érzi is magát, ne irjon túlságos hevességében a püspöke és esperese ellen, hanem terjessze ügyét a consistorium elé. Hasonlóképpen járjon el a püspök is. A gorombán írók lakolni fognak. A két vádlott pedig kövesse meg a püspököt. Zdáni lelkészt 1634. Bükre hívták meg s először el is igérkezett, de azután még sem ment el. E miatt a 31-ik kánon értelmében 2 forint birságot kellett fizetnie. 1635-ben már Ujkéren volt lelkész. (Ker. jkv. 68. 83. l.)

Ostffyasszonyfán az utóda Ujvári András volt, kit 1622-ben Zvonarics Mihály püspök avatott fel Hegyfaluban. 1631-ben Ságon Sopronmegyében lelkészkedett, hol "mind tudománya s mind abban való eljárása felöl dicséretet teszen a hallgatóság". Mint asszonyfai lelkész is nagy tiszteletben állhatott, mert 1646. a büki zsinaton őt választották meg a különvált kemenesalji egyházmegye első esperesének. De új hivatalát csak 3 évig viselte. Már 1649. elhalt. 1651-ben a dubovai Benedicti Tamás volt az asszonyfai lelkész, akit 1633. Nagyköcskre avattak fel és 1646. Mihályfán lelkészkedett. Így tehát jól ismerték Kemenesalján. Az ő idejében Ostffy Tamás volt a gyülekezet főpatrónusa.

1654-ben a szakonyi zsinaton Sárosi Istvánt avatták fel Ostffyasszonyfára, aki határozottan idevalónak mondja magát. Az utódja Makoviczki Tamás, akit 1640. Pusztafödémesre avattak fel lelkésznek. Ez Asszonyfán volt 1666-ban, midőn tanuként irta alá Srainer (Schreiner) György jobbágy levelét, aki firól-fira lekötötte magát Ostffy uraméknak, Lászlónak és Miklósnak. 1660-ban Musay püspök egyházlátogatást tartott Asszonyfán, melyen még Ostffy Tamás is jelenvolt.

Az 1666-ban felavatott Horváth György inkább nagyasszonyfai lelkész lehetett. 1669-ben Szenczi Fekete István egyházlátogatásakor Büki György volt a lelkész, akit 1647-ben Egyházasfalvára avattak fel s aki 1671-ben egy alaptalan neheztelés miatt Kemenesszentmártonba távozott. Ostffy László Feketétől kért a helyébe utódot. Kovács János lehetett ez, kit 1674. innen idéztek Pozsonyba a rendkivüli törvényszék elé. 1669-ben Kelemen Benedek volt a tanító, aki később 1695. Nagyszőlősön s 1706. Alásonyban mint lelkész szolgált.

Ostffyasszonyfa templomát is a nagy üldözéskor 1674. vették el. A szerencsétlen Szenczi Fekete István püspök németországi számüzetéséből visszatérvén, az 1679. év végén ide menekült Ostffy Miklós oltalma alá. Itt predikált, tanított sőt lelkészeket is avatott fel. Az öreg Bors Mihály kajári esperest saját bemondása és a győri káptalan egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint Fekete Asszonyfán avatta fel lelkésznek. 1680-ban elkezdtek Asszonyfán iskolát is építeni. Illés György németi lakos beszélte a szanyi plébánosnak, hogy "a rábaköziek is segítséggel lesznek Asszonyfalvára az oskola megcsinálásában". És volt is itt egy különben ismeretlen Sárvári János nevű tanító, aki 1680. augusztus havában a császári hadsereg közeledtének hirére együtt menekült el Fekete püspökkel, Bécsben is a Pöllerthor alatti börtönben vele szenvedett s Pozsonyban Fekete hitehagyása után egy héttel tért át ő is. (Payr, Sz. Fekete 76. 89. 90. 96.)

1681  után Asszonyfa is feléledt. Asbóth János kemenesalji esperes 1695. Csönge filiával mint anyaegyházat említi s még ez évben egyházlátogatást is tartott itt. Nagy András volt ekkor a lelkész, akit 1655. Vaszarra avattak fel. A tanító pedig Szilágyi György, ki 1706. Magasiban volt lelkész. Az esperes ekkor megintette a patrónusokat, hogy régi szokás szerint fizessék meg a lelkésznek a 12 forintot és adják meg a 12 köböl buzát. 1706-ban Iványi Mihály a lelkész, ki 1695. már Csánigon fejtett ki igen buzgó munkásságot. 1725-ben Iványi Sándor vezette az asszonyfai nyájat, akit ez évben alesperesnek is megválasztottak. 1732-ben kir. rendeletre kellett Asszonyfát elhagynia a többi kemenesalji lelkésszel együtt. Ostffy Mihály Vidos Miklóssal Pozsonyban és Bécsben is járt gyülekezeteik megmentése érdekében, de hűtlenségi perrel fenyegették meg. Maga Ostffy volt kénytelen Rosty István alispánnak a templom kulcsait átadni. Iványi innen Kapolcsra s majd Kővágóőrsre távozott s az alesperességről 1743. lemondva késő vénségben halt meg. A türelmi rendelet után Asszonyfa már csak Csöngének volt a filiája. Ostffy Mihályt dunántúli kerületünk első felügyelőjét őseinek sírjából is kizárták, az artikuláris Nemesdömölkön kellett eltemetni.