|
Gyülekezettörténet
Az alább olvasható gyülekezettörténei írás részlet Payr Sándor A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története című, 1924-ben Sopronban kiadott könyvéből.
I Lajosnak 1524. évi rendelete szerint Ostffy Lászlónak itt is volt birtoka. Az Ostffyak és a velök rokonságban álló családok voltak Csöngén is a földesurak. 1602-ben Ostffy Mihály, Sibrik Osvald, Sennyey Gáspár és Dömölky Pál mondják magukat asszonyfai és csöngei földesuraknak. Tevely Péternek, Ostffy Kata férjének, valamint fiuknak, Jánosnak 1628. voltak Csöngén is birtokai. Hutter Zsigmond lelkész az Ostffy-levéltárban talált levéllel ezt is anyagyülekezetnek akarja megtenni. Szerinte a XVII. század első felében egy Pastenholen (talán Kastenholz) nevű lelkésze volt, kiről a hőgyészi Ivánkovics György irta Ostffy Mihálynak, hogy a csöngei pap kiszólíttatott az árnyékvilágból. Ez azonban tévedés, azt hiszem. Mert Csönge mindig Asszonyfa filiája volt, még 1695. 1725. és 1732-ben is. De volt külön iskolaháza és 1706. Horváth András nevű tanítója, akit még ez évben Szőcsére avatott fel Pilarik István püspök. 1732-ben a csöngei asszonyok ganajba mártott permettel üzték ki az iskolaházat elfoglalni akaró prépostot. Musay Gergely püspök 1661. évi jegyzéke sem sorolja Csöngét az anyaegyházak közé. És igy meglepő, hogy a pozsonyi rendkivüli törvényszék jegyzőkönyve szerint 1674-ben Deák Pált, mint csöngei lelkészt idézték meg Pozsonyba. Csöngét vagy Csengét mindig igen könnyű volt Csénye nevű gyülekezetünkkel összetéveszteni. Lehetséges, hogy 1681 után a csöngei nemesek egyes száműzött lelkészeknek időnként menedékhelyet adtak. De az 1673. Kőszegről elűzött Ivánkovics Dániel, akit Hrabovszky György említ (Presbyterologia I. 266.) 1696-ban nem Csengén volt lelkész, hanem Csényén s később Osgyánban.
|
